Magyarországon a lófogat a XX. század elejéig a legfontosabb és legáltalánosabb közlekedési eszköz volt. A magyar fogatkultúra év-százados hagyományokat őrzött meg és fejlesztett tovább a mindenkori korszerűség követelményeinek megfelelően.

Nyelvemlékeink között már 1095-ben megjelenik a „szekeres” szó. Küküllei Jánosnak Károly Róbert király temetéséről (1342) tudósító leírása alapján feltételezhetjük, hogy a hintó magyar találmány. Mint ahogy köztudomásúan magyar találmány az a könnyű, gyors járású utazószekér is, amelyet Kocs község neve után kocsinak nevezünk. Ez a név került át a különböző idegen nyelvekbe is - Kutsche, coche coach, stb.

A kocsi szekér vagy kocsi néven a XV. században közismertté és közkedvelt-té vált könnyű és gyors járású személyszállító jármű az Alföldön szinte napjainkig használatban volt.
Az évszázadok során sok típusa, változata jött létre mind az úri mind a paraszti fogatkultúrában.

---------------------------------------------------------------------------

Fogathajtás

A modern fogathajtó sport kezdetét 1969-től számítjuk, amikor a FEI elfogadta az új versenyszabályzatot.
1971-ben Budapesten rendezték meg az első, négyesfogathajtó Európa-bajnokságot. Az első három helyezett (az Abonyi Imre, Fülöp Sándor, ill. Papp József hajtotta) magyar fogat lett, és nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar fogatoknak terepen, sem gyorsaságban sem ügyességben (akadályhajtásban) nincs méltó vetélytársa.