Miért tudnak állva aludni a lovak?

Nekünk, kétlábon járó élőlényeknek meglehetősen furcsa lenne, ha állva kellene aludnunk - főleg akkor, ha nincsen a közelünkben valamilyen alkalmatosság, aminek támaszkodhatunk -, hiszen testünk nem ehhez a pihenési formához alkalmazkodott, alátámasztása és anatómiája nem teszi lehetővé, hogy kényelmesen álldogálva szenderüljünk álomba. A ló - és még más nagytestű háziállat, például a szarvasmarha - azonban tőlünk eltérő testfelépítése miatt alkalmas arra, hogy álló helyzetben pihenje ki magát. Mégis hogyan képes erre?

A lovak súlypontja a mellső végtagok irányába tolódott, és mivel kulccsontjuk nincsen, ezért a törzs a két mellső végtag közé mintegy hevederbe feküdve (az ún. alsó fűrészizmon keresztül) rögzül. Az elülső lábak kizárólag izmosan kapcsolódnak a törzshöz, és a megfelelő emelés, előrehaladás és alátámasztás érdekében többszörös rugózó rendszert képeznek. A felső rugózó rendszert a váll- és a könyökízület, az alsó rugózó rendszert a csüd-, a párta- és a pataízület alkotja. A két rugózó rész között elhelyezkedő támasztó oszlop az alkarból, a lábközépből és a lábtőből áll.

Álló helyzetben, a testsúly végtagokra való nehezedésekor a könyökízület nyújtott állapotban az előtte húzódó és megfeszülő kétfejű karizomba, mint hevederbe fekszik bele - így rögzíti a felső rugózó rendszert. A kétfejű karizomból eredő ínköteg a lábtőnyűjtó izomhoz fut, amely annál erősebben rögzíti a lábtőcsontokat, minél inkább feszül a karizom. Ezen kívül a lábtő rögzítését segítik a hajlítórészen elhelyezkedő szalagok.

A végtagok terhelését az ízületek hajlító felületein egymás fölött elhelyezkedő inakból és szalagokból álló ún. hármas heveder (felületes-, középső- és mélyheveder) csökkenti, melyek mechanikusan és stabilan rögzítik a csontokat.

A hátsó végtagokra jellemző az ún. fűrészkonstrukció, azaz hogy a ló képtelen a térdízület hajlításával egyidejűleg a csánkízület nyújtására (animáció). A hátulsó lábakat a mellsőkhöz hasonlóan szalagok, izmok és inak rögzítik, lehetővé téve, hogy a hátsó végtagok a testsúly kisebb részét kevés izomerővel tartsák meg. Az izmok kikapcsolása és a hátsó végtag támasztóoszlopként történő működése legnagyobbrészt a térdízület hurokszerű rögzítő szalagrendszerének köszönhető (ez a térdkalács- vagy patellahurok, ill. -mechanizmus).

A ló patelláját (térdkalács) három szalag - belső, külső és középső - rögzíti a sípcsonthoz, amelyek közül a belső és a középső a térdkaláccsal együtt képes fennakadni a combcsont bütykén. A fűrészmechanizmus miatt a térdízület rögzítésével együtt közvetve a csánkízület is rögzül, hiszen azok csak egyszerre mozgathatók. A térdkalács rögzített helyzetének fenntartásához kis mértékben az egyenes combizom tónusa is szükséges, minek következtében a ló hátsó végtagja hosszabb állás után elfárad - ezért pihenés közben a hátulsó lábakat felváltva terheli: az egyik végtag passzívan támasztja a törzset, míg a másikban a combizom elernyedésével kiakad a patella-hurok, és a láb mentesül a tehertől.

Tehát a végtagok anatómiájának összehangoltsága tezi lehetővé, hogy háziállataink állva aludjanak. Felmerült azonban egy kérdés: Már tudjuk, hogy a ló hogyan képes állva aludni, azt azonban még nem, hogy miért akar így tenni? - Természetesen a lovak is fekvő helyzetben pihenik ki igazán magukat, azonban nem véletlenül nem fekszenek le túl gyakran: a vastagbél egy része nincs felfüggesztve, ezáltal nagyobb a bélcsavarodás veszélye. Továbbá a ló menekülő állat lévén, természeténél fogva csak akkor fekszik le, ha teljesen biztonságban érzi magát. Mivel egyetlen fegyvere a lába, ezért mindig készenlétben kell állnia, hogy az esetleges támadásokra minél gyorsabban reagálhasson - azaz elfusson. Természetes körülmények között a pihenő ménes egy része fekve alszik, egy része állva bóbiskol, egy-két egyed pedig ébren őrködik. Kényelmes istállóban a magukat biztonságban érző lovak éjszaka vagy délidőben - amikor tudják, hogy nem kell háborgatástól tartaniuk - bizony akár mindannyian lefekszenek aludni.

Igaz, hogy kedves látvány a szalma vagy a zöld fű közt pihegő kiscsikó, illetve a porban önfeledten hempergő ló, azonban négylábú társaink évmilliók alatt kialakult pihenési szokásai kizárólag a mi kedvünkért nem fognak megváltozni. Miért is várnánk el ezt, ha egyszer egy ilyen csodálatos rendszer teszi őket képessé az állva alvásra?